Minden egyéb híreszteléssel szemben a szkm-ség nem több és nem kevesebb, mint jó hírű és jó szándékú, erkölcsileg feddhetetlen, a világot és önmagukat jobbítani akaró férfiak testvéri szövetsége. Egy sajátos bölcseleti és erkölcsi rendszer, amelynek tagjait a felvilágosodás eszméje (szabadság, egyenlőség, testvériség) hatja át.

Mindannyiunkat a humánum, a szeretet, az igazságosság és méltányosság, a segítő gondoskodás és a tudásvágy vezérel. Ugyanakkor nem vagyunk tévedhetetlenek és tökéletesek; mint minden embernek, az erényeink mellett természetesen vannak hibáink is. Azon dolgozunk, hogy szeretetteljes támogatással segítve egymást ez utóbbiakat felszámoljuk.

A reguláris szkm-ség nem vallás, nincsenek dogmái. Megkívánjuk ugyan tagjainktól a felsőbb, teremtő Szellembe vetett hitet, de tisztelünk minden igaz meggyőződést, ezért nem firtatjuk tagjaink felekezeti hovatartozását, és nem teszünk közöttük különbséget sem világnézetük, sem pártállásuk, sem származásuk, sem bőrszínük, sem végzettségük szerint. Ugyanakkor tagjainktól elvárunk egy minimális, nagyjából az érettséginek megfelelő műveltségi szintet.

A felsőbb hatalmat, a Legfelső Lényt a VilágEgyetem Nagy ÉpítőMesterének nevezzük.

Az összejöveteleken (rituális munkákon) azonban vallási és/vagy politikai témák megvitatása szigorúan tilos. A szkm. tiszteli és betartja országának törvényeit, és a környezetében élőket is erre ösztönzi.

Rendünk beavatások láncolatára épül. A beavatás fokai a Deák páholyban: 1. fok: inas, 2. fok: legény, 3. fok: mester. A beavatás ünnepi, szertartásos alkalom, ami azt jelzi, hogy a jelöltet a közösség érdemesnek tartja a birtokában lévő és magáénak vallott bölcseleti tudás mélyebb megismerésére.

A szabadkőművesség

• nem vallás vagy valláspótlék.

• nem szekta, és pláne nem okkultista szekta; nem telepszik rá tagjai lelkére, és nem nyúl utánuk, ha elhagyják a közösséget.

• nem politikai szervezet. Nem tör hatalomra senki és semmi felett.

• nem klub, ahol a tagok a tagdíjfizetéssel teljesítik kötelezettségüket, és csak iddogálni, szivarozni, beszélgetni és vacsorázni járnak össze.

• nem kapcsolati háló, amely tagjainak érdemtelenül biztosít állást, szakmai előmenetelt vagy bármiféle más előnyt.

• nem érdekképviseleti szervezet.

Nem. A rózsakeresztesekkel, martinistákkal és illuminátusokkal való összemosás a történelmi előzményeket tekintve nem oktalan ugyan, a szkm-ség mégis határozottan elkülöníthető ezektől. Az összeesküvés-elméletek alapjául szolgáló, a kettős tagságokon alapuló összefonódás egyes korokban valóban kimutatható, de csupán időlegesen, regionálisan és látszólagosan. Hogy egy analógiával éljünk: tegyük fel, hogy tagja vagy a Tudományos Akadémiának és a Szépírók Szövetségének. Nyilván téves az a következtetés e tényből, hogy minden tudós szépíró, és minden szépíró tudós, bár kétségtelen, hogy vannak tudós szépírók (pl. te). Ugyanígy: kétségtelen, hogy számos szkm. tagja volt az Illuminátus-, a Martinista- vagy a Rózsakeresztes Rendnek is, de hibás az a következtetés, hogy minden szkm. egyben illuminátus, martinista vagy rózsakeresztes, és fordítva.

Javasoljuk ezzel kapcsolatban N. Zs. testvérünk "A szabadkőművesség és a szellemi rokonszervezetek" című esszéjének elolvasását a "Rajzolatok" menüpontban, vagy Dr Balassa József A szabadkőművesség története c. könyvét az "Ajánlott irodalom"-ban. Kicsit talán fáradságosabb ugyan, mint minden negatív fejleményért a szabadkőműveseket hibáztató összeesküvés-elméleteket gyártani, de hidd el, segít helyre tenni a dolgokat, és a végére minden kitisztul.

E tekintetben könyvtárnyi, egymásnak is ellentmondó vélemény született, jó részük legendákon és mítoszokon alapul.

A szkm-ség a céhekbe szerveződött, a feudális társadalom hierarchiáján kívül eső, azaz a hűbéri láncba nem tartozó "szabad" építőmesterektől, kőművesektől, kőfaragóktól származtatja történetét. Vannak azonban olyan vélemények, amelyek szerint a "szabad" szó a korábban már kitermelt, és előzetesen megmunkált építőkőre vonatkozik. Akik ilyen "szabad" kővel dolgoztak, azok voltak a "szabadkő-művesek". Egyes szerzők ettől jelentősen eltérő álláspontot képviselnek. A 18. században élt francia Jean-Baptiste Willermoz a Templomos Lovagrendtől eredeztette a szkm. rendet, mások még messzebbre nyúltak vissza a történelemben: Salamon királyig, illetve a római vagy egyiptomi misztériumiskolákig (mint Cagliostro gróf). Minden eredettörténetnek vannak hívei és hirdetői jelenleg is.

Széles körben elterjedt az eredetlegendák között egy bibliai történet:

Az Özönvízre készülvén a tudást, melyet Istentől kapott, Hénoch két oszlopban rejtette el. Az egyik márványból készült, hogy ellenálljon a tűznek, a másik egy laternes vagy laterus nevű kőből, amely fennmarad a víz színén, és a víz nem mállasztja szét. Hénoch két oszlopának egyikét a zsidók találták meg Salamon templomának előkészítésekor. Ennek védelmére alapította Salamon király a Tökéletesség Páholyát, amelyben kilenc lovag őrködött kivont karddal az értékes lelet fölött. A másikat Egyiptomban találta meg Hermész Triszmegisztosz, a történelem, a kultúr- és tudománytörténet e rendkívül rejtélyes, egyetemes tudással bíró figurája.

A tudás ilyetén átmenekítése - a szkm-ség Ősi és Bevett Skót Rítusnak nevezett ágában - 33 mesteri fokozatban hagyományozódott tovább, minden fokozat a történet egy szeletét őrzi.

A szabadkőművesek mind Salamon templomát, mind Hermész Triszmegisztosz alakját megkülönböztetett tisztelettel övezik.

A történelmileg igazolható kezdőpont azonban Anglia Első Nagypáholyának létrejötte, 1717. június 24-én Londonban, Keresztelő Szent János napján, Anthony Sayer nagymester irányítása alatt. A szkm-ség ettől az időponttól vált jól dokumentált, nemzetközi mozgalommá.

A teljesebb tájékozódás érdekében létrehoztunk egy Kronológia adatbázist, amelyben történeti idővonalon követhető nyomon a szervezet fejlődése. A kékkel jelölt cellák szabadkőműves vonatkozásúak. (A kék az igazság-, s így a János-rendi szabadkőművesek színe.)

Céljait tekintve egységes, szervezetét és módszereit tekintve korántsem az.

Már e honlap fejlécén is olvasható a megkülönböztető jelző, miszerint a Deák páholy reguláris. Ez egyben azt is jelenti, hogy vannak irreguláris páholyok. A kettő között a Legfelső Lénybe, a Világegyetem Nagy Építőmesterébe vetett hit megkövetelésében és a politikai vagy vallási témák páholybeli megvitatásának engedélyezésében mutatkozik kibékíthetetlennek tűnő ellentét. Az irreguláris páholyokba felvesznek agnosztikusokat, sőt, ateistákat is, és munkáikon nincs tiltva a politikai vagy vallási eszmecsere. Újkeletű fejlemény, hogy nők számára is megnyitották páholyaikat. A reguláris páholyokban mindez kizárt.

Szokás e két irányultságot vagy rendszert angol-, illetve latin (vagy francia) orientációnak nevezni. Az angol (reguláris) rendszerbe tartozik a Magyarországi János-rendi Szimbolikus Nagypáholy (s így a Deák páholy is), míg a latin-francia (irreguláris) orientáció nagypáholyának Magyarországi Nagyoriens a neve. A két orientáció között - finoman szólva - nem testvéri a viszony. De ezen túlmenően is van különbség, még az azonos orientációban dolgozó páholyok szertartásai-, és így a tudásközvetítő, beavató módszerei között is. A páholyokban sokféle rítus szerint folyhat a munka; a Deák páholy Schröder-rítusa csak egy a sok közül.

Mitől lesz mégis mindegyik szervezet szabadkőműves? Az ún. Ősi határjelektől. Ez a dokumentum felsorolja azokat a kritériumokat (határjeleket), amiknek a teljesülése esetén egy egyesülés szkm. közösségnek vallhatja magát. Mindez persze nem zárja ki, hogy e név alatt olyan áltársulások jöjjenek létre, amelyek méltatlanok a szkm-séghez; befeketítik és ellehetetlenítik az igazi szkm-séget, ahogy erről már a 18. századi csehországi szkm-ek II. Józsefhez, illetve a testőrség tagjainak Mária Teréziához intézett leveléből is értesülhettünk. (Ld. Abafi Lajos: A szabadkőművesség és az uralkodóház c. munkáját!) De a szkm. áltársulások közé tartozott az irreguláris olasz Nagyoriens égisze alatt létrejött Propaganda Due (P2) nevű, nagy politikai botrányt kavaró szervezet is a '70-es évek végén, a '80-as évek elején.

Hogy a szkm-ség mennyire nem egységes, kodifikált program mentén dolgozik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Nagy Francia Forradalom idején szkm-ek végeztek ki szkm-eket egy szkm. orvos által feltalált lefejező eszközzel.

"A szabadkőművesség sajátos erkölcsi rendszer, amely szimbólumokban és allegóriákban fejezi ki önmagát" - írja a Nagypáholy honlapja. Önmaga kifejezése alatt a tudást, a tanítást és a tanulást érti, illetve mindazt, ami a rend eszmerendszerében befelé (önismeret, önépítés), kifelé (a világ jobbá tétele, szellemi kisugárzás, karitatív tevékenység), és felfelé (a transzcendens világba) irányul. A szkm. szimbólumok a beavatás más-más szintjén más-más jelentéssel bírnak, láncszerű összekapcsolásuk pedig a teljesség ígéretét hordozza. Ez egy ezoterikus rendszer, a szónak legtisztább, eredeti értelmében. Ezotéria = a tudásba beavatottak belső köre.

A beavatás előtti önmagunkra mint durva, faragatlan kőre tekintünk, amit a beavatás után alkalmassá kell tenni az emberiesség katedrálisába való beépítésre. Vagyis csiszolni kell, egészen addig, amíg egyenetlenségektől mentes, tökéletesen sima és derékszögű felületeket nem kapunk. Ez az allegória például a tudás-, a műveltség növelésére, önmagunk megismerésére, a személyiségünk fejlesztésére, a hibáink felszámolására, a társadalmi felelősségvállalásra, a környezettudatosságra, az egzisztenciális és metafizikai értelemben vett felfelé törekvésre egyaránt sarkall minket, tehát többrétegű, azaz meghaladja az egyszintű verbalitás jelentéshordozó erejét. Ezért használunk szimbólumokat és allegóriákat egyszerű közlés helyett.

A szimbólumaink egy részét a középkori katedrálisépítő mesterek eszköztárából vettük. A terminológiánk is a kőművesek szakkifejezéseiből származik. A britek a felvonulási épületüket lodge-nak hívták, amit aztán a magyarok páholyként fordítottak. Így lett a Szövetség legkisebb egységének neve: páholy. A munkákon elhangzó, gyakran tudományos igényű előadásokat rajzolatnak, a munkát megkoronázó közös étkezést vakolásnak hívjuk.

A szabadkőművességnek nincsenek politikai céljai, sem ilyen jellegű akcióterve. Soha nem ad utasítást a tagjainak semmilyen politikai program megvalósítására, és soha nem törekszik hatalomra mások felett. Ugyanakkor szót emel a társadalmi igazságtalanság és a kirekesztés ellen (ld. női választójog kérdése 1908-ban), kiáll országa szabadságáért és függetlenségéért, s igyekszik mérsékelni a méltatlanul hátrányos helyzetbe kerültek, a szükséget szenvedők gondjait.

Emellett a Szövetség tiszteletben tartja tagjainak egyéni ambícióit, és bár semmilyen módon nem támogatja, nem is tiltja politikai szerepvállalásukat. Ilyenformán előfordulhat, hogy egy testvérünk a nagypolitika színpadára lép. De politikai elképzeléseit, esetleg reformterveit soha nem a szkm-ségen keresztül valósítja meg (ma már általában fel is függeszti szkm. tagságát). Például Jászi Oszkár, a kiváló társadalomtudós radikalizmusa soha nem talált támogatókra vagy követőkre a páholyán belül, bár nyilván meghallgatták az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásait. (A Martinovics páholy, melynek alapító tagja volt, latin orientációjú, azaz engedi a politikai eszmecserét.) Kétségtelen ugyanakkor, hogy párttársai között rajta kívül is voltak szabadkőművesek. Nem egyszerű. De ha felállítunk egy analógiát, amelyben a szabadkőműveseket kicseréljük katolikusokra, a szkm-séget pedig a Katolikus Egyházra, világosabb lesz a képlet. Ahogy egy francia diplomata mondta a XX. század elején: a szabadkőművesek mindenütt ott vannak, ám a szabadkőművesség nincs sehol. Azaz egy politizáló szkm. soha nem a szkm-séget képviseli, aminthogy egy katolikus politikus sem a Katolikus Egyház nevében politizál.

Azok a vádak, amelyek a szkm-séget nemzetellenesnek állítják be, egyszerűen nem igazak. Angliában a mindenkori kenti herceg a Nagymester (a nagypáholy vezetője), Svédországban a királyi család tagjai magas szkm. tisztségeket töltenek be. El lehet képzelni, hogy ők nemzetellenesek lennének? Ugye, hogy nem. Nincs ez másként a magyar szabadkőművesekkel sem. Az a vád, hogy a trianoni gyalázat szkm. ármánykodás eredménye, a legjobb esetben is félinformációkra támaszkodó koholmány. Ablonczy Balázs történész Trianon-legendák c. tanulmánya megfelelő tárgyilagossággal és forráskritikával tisztázza a szabadkőműveseket a nemzetellenességnek vagy a Monarchia bedöntésének, illetve a magyar területek szkm. tervek szerinti elcsatolásának vádja alól. Különösen figyelemre méltó, hogy a felmentés mellett Ablonczy megemlíti, hogy a testvérek milyen sokat tettek az elcsatolt területeken maradt magyarság intézményeinek fenntartásáért. Mindenképpen olvasd el!

A szkm-ek politikai aktivitásával kapcsolatban figyelmedbe ajánljuk még a Rubicon 2020-as cikkét: Szabadkőművesek és az őszirózsás forradalom címmel.

Természetesen egy szó sem igaz belőle. A fentieket 1884-ben kezdte híresztelni egy Léo Taxil nevű francia szélhámos, akit három évvel korábban a szkm-ség kizárt a tagjai közül minősíthetetlenül becstelen viselkedése és beteges gondolatai miatt. Taxil bosszúból, habzó szájjal vetette rá magát a szkm-ségre, és könyvében koholt bűnök sokaságával vádolta meg a szervezetet, amivel - bár korábban egyházellenes írásairól volt híres - elnyerte a szkm-eket a Sátán szolgáinak bélyegző XIII. Leó pápa kegyét. Taxilra jellemző, hogy megtérést színlelve a pápát is gátlástalanul becsapta és félrevezette. 

1896-ban A. E. Waite részletesen cáfolta Taxil minden állítását, aminek hatására 1897-ben maga Taxil is nyilvánosan elismerte, hogy a könyvében ecsetelt borzalmakat csak kitalálta. A közönsége kis híján meglincselte a csalót. A magok azonban a képzelgést tápláló tudatlanság termékeny talajába hullottak, és máig lehet találkozni a sátánimádás, a fekete mágia, a szűzáldozás nevetséges vádjával. (Az utóbbi - mint legképtelenebb - talán már kikopott, de a sátánizmus és a fekete mágia még tartja magát.)

A szabadkőművesek munkái valóban nem nyilvánosak. Ez egy zárt, diszkrét közösség, amely a korábbi üldöztetések és az előítéleteken alapuló diszkrimináció miatt gondosan titkolja tagjai kilétét. Ugyanezen okból titkosak azok a szavak és jelek is, amelyekről a szabadkőművesek felismerhetik egymást. (A közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző civil szervezetek átláthatóságáról szóló 2021. évi XLIX. törvény rendelkezéseinek betartása révén azonban a törvényességi felügyeletet ellátó hatóság rálát a tagnévsorra.)

Más titok viszont nincs. Ahogy elődeink mondani szokták: az a titok, hogy nincs titok. Az, amit általában szkm. titokként emlegetnek nem azért titok, mert tiltott a nyilvánosságra hozatala, hanem azért, mert elmondhatatlan. Csak a szkm. lét által érthető és élhető meg.

A szabadkőműves naptár a XVIII. század eleje óta használatos az angolszász, francia és német szabadkőműves páholyokban.

Minthogy a szkm-ség egyik legfontosabb szimbóluma maga a fény, a világosság, a szkm. naptár kiindulópontja a Fény Éve, az Anno Lucis, azaz a bibliai Teremtés éve.

A naptárat James Ussher (1581-1656) ír protestáns teológus, érsek alkotta meg, aki Annales Verteris et Novi Testamenti című munkájában (1650-54) a bibliai eseményeket időrendbe állítva jutott el a Teremtés évéig. Számításai szerint Urunk a világmindenséget Jézus Krisztus születése előtt 4004-ben teremtette, azaz akkor volt az Anno Lucis.

Ezeket a számításokat vette alapul és pontosította James Anderson, az 1723-ban megjelent Szabadkőművesek Alkotmányában.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szkm-ek ne lennének tisztában az Univerzum keletkezésének, az ember megjelenésének, az ókori civilizációk történetének tudományos tételeivel. De tény, hogy számos genetikai kutatás szerint az ember genomjában i.e. 4000 körül hirtelen drasztikus változás következett be (pl. a biológiai óránk, a telomér hosszának és alakjának tekintetében), azaz tekinthetjük ezt a kort a genetikai értelemben vett mai ember megteremtése időpontjának.

A kőműves naptár évei ugyanolyan hosszúak, mint a Gergely-naptáréi, de a Julián naptár szerinti március 1-jei kezdettel. Ugyanazokat az ezredfordulókat is használja, mivel az egyszerűség kedvéért kerekítve, mindössze 4000 évvel számol többet.

Ennek megfelelően:

• 2023. február 28-án volt a Fény 6022. éve 12. havának 28. napja;

• 2023. március 1-jén volt a Fény 6023. éve 1. havának 1. napja.

A gyakorlatban a beavatottak nagy része a szabadkőműves év kezdetét az egyszerűbb kezelhetőség végett január 1-jére teszi.

A szabadkőműves naptárban két ünnep van: a Nyári Szent János és a Téli Szent János, melyek egybe esnek a nyári és téli napfordulókkal.

Az időszámítási rendszerekkel kapcsolatban a szabadkőműves mozgalmon belül sincs teljes egység. A fenti időszámítás a legelterjedtebb, azonban léteznek más, jelentősen eltérő rendszerek is:

• A Skót Rítus Kadosh lovagjai Anno Hebraico, vagy Anno Mundi néven a zsidó kronológiát alkalmazzák, amely a Gergely-naptár évéhez 3760 évet ad hozzá.

• A Főpapi Rend időszámítása Ábrahámnak Melchizedek főpap által történt megáldásától (Anno Benedictionis), azaz i. e. 1913-tól datálódik.

• A Royal & Select Master időszámítása az első évet Salamon által építtetett jeruzsálemi Első Templom alapkőletételéhez köti (Anno Depositionis), azaz i. e. 1000.

• A Royal Arch szerint az időszámítás kezdete a Templom I. Heródes zsidó király által történt újjáépítésének kezdete (Anno Inventionis), azaz i. e. 530.

• A Templomos Rend időszámítása a Strict Observance szerint a rend alapításától (Anno Ordinis), azaz i. sz. 1118-tól számítandó.

• A bizánci világéra 5508-5509 napot ad hozzá az aktuális Gergely-naptári évszámhoz.

Minden 24. életévét betöltött, szabad (azaz saját jövedelemmel rendelkező, önálló döntéseket hozni képes) férfi, akiért egy szabadkőműves kezességet vállal, továbbá erkölcsileg feddhetetlen, megfelelő műveltséggel bír, azonosul a Szövetség eszméivel, vállalja a munkákon való rendszeres és aktív részvételt, valamint a tagdíjfizetéssel járó anyagi terhet. No, meg persze az is feltétel, hogy a közösség befogadja őt.

Miután a páholyok a nyilvánosságtól elzárt beavatással fogadják be a jelentkezőket, előzőleg a lehető legnagyobb gondossággal kutatást végeznek a jelölt személyiségére, műveltségére, környezetére és egzisztenciájára vonatkozóan, és csak az arra érdemesek vétetnek fel. Nem ritka a jelentkező elutasítása (a szó szoros értelmében vett kigolyózása). A kutatás nem a jelentkező (kereső) tudta nélküli nyomozást jelent, hanem a páholy kijelölt mester tagjai által vele folytatott többszöri, de mindig diszkrét elbeszélgetést.

Amennyiben csatlakozni szeretnél, de nem ismersz senkit, aki már tagja a Szövetségnek, interneten is jelezheted szándékodat. Ez esetben (mélyreható beszélgetések után) a páholy főmestere lesz a kezesed.