140 éve született Benedek Marcell

A Deák páholy alapításának évében, 1885. szeptember 22-én Budapesten született Benedek Marcell (elhunyt: Budapest, 1969. május 30.) magyar egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és műfordító, színházigazgató, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere. Benedek Elek író és Fischer Mária fia, Benedek András és Benedek István apja. Író álneve: Marcellus. A 20. század első felének ismert ellenzéki irodalomkritikusa, munkássága 1945 után is folytatódott. Számos műfordítása és monográfiája mellett szerkesztője volt az 1927-es Irodalmi lexikonnak és főszerkesztője az 1963–1965-ös három kötetes Magyar irodalmi lexikonnak is. A budapesti egyetemen szerzett magyar-német szakos diplomát. Ifjúkori fordítását, Edmond Rostand A napkeleti királykisasszony című verses drámáját 1904-ben a Nemzeti Színház mutatta be. 1904-ben Lukács Györggyel és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaság alapítója. 

1910-ben kérte felvételét a szabadkőműves Deák páholyba, ahová az év végén fel is vették. 1912-ben párizsi ösztöndíjas volt. 1912–1918 között gimnáziumi tanár volt Budapesten. 1919-ben a budapesti egyetemen a francia irodalom előadója volt. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották tanári állásától. 1930–1939 között a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára volt. 1939-től az Új Idők Irodalmi Intézetének munkatársa, majd igazgatója volt. 1945-től a kolozsvári egyetemen az esztétika és az irodalmi kritika tanára, a Magyar Színház dramaturgja és rendezője, a Kamaraszínház vezetője volt. Amikor visszatért Budapestre, akkor az újjáalakult magyar szabadkőművességben először egy páholy főmesterévé, majd 1949-ben nagymesterré választották. Nagymesteri portréját Herman Lipót festőművész, a Balassa József páholy tagja festette meg. 1950. június 6-án Révai József népművelési miniszter egy beszédében éles kirohanást intézett a szabadkőművesség ellen.

Benedek Marcell erről így írt naplójában: "Ötnegyed évig voltam nagymester, amikor egy Révai- beszédben megkondult a szabadkőművesség halálharangja, egy-két rövid, nem is bántó mondat alakjában. Levélben válaszoltam erre a beszédre, a levelet éppúgy megbeszéltem mondatról mondatra a nagypáholy vezetőségével, mint annak idején előadói beszédemet a tanárkongresszus előkészítő bizottságával. Aztán – a levél még a gépírónál volt – megtartottam utolsó előadásomat egy nővérestén, Arany öregkori lírájáról. Harmadnap – 1950. június eleje volt – délben átadták a levelet Révai miniszter titkárának. Négy óra után telefonértesítést kapok: az ÁVO megjelent a páholyházban, a feloszlató rendelettel, amelyet csak megmutatott, de nem adott át. A rövid rendelet lényege: a szabadkőművesség valamikor haladó intézmény volt, de most Amerika-barátok húzódnak meg benne. Gerő Andort behívták, hogy a kulcsokat adja át. Velem senki nem törődött. A minisztertől nem kaptam választ – minek is? Ezzel vége volt annak, aminek a szabadkőművességben vége lehet."

1947–1962 között az ELTE-n tanított. 1952-ben a tudományos minősítő bizottság – addigi életműve alapján – odaítélte neki az "Irodalomtudományok doktora" fokozatot.

Benedek Marcell nagymesteri széke a páholyházunk féltve őrzött, nagy tisztelettel övezett darabja.

(Forrás: Paprika blog)