Tudás és bölcsesség
I.
Biztosan mindannyian ismerünk valakit, aki rendkívül okos, de mégis rossz döntéseket hoz.
Olyan embert, akinek a tudása megkérdőjelezhetetlen, de tettei mégsem vezetnek jó
eredményre — néha talán bántóak, sőt meg is sebeznek.
Néha talán mi magunk is ilyenek vagyunk.
Ez a gondolat vezetett oda, hogy megpróbáljam megérteni: mi is a különbség a tudás és a
bölcsesség között?
És ami még fontosabb: miért van szükségünk mindkettőre?
II.
A tudás az, amikor megtanuljuk a világ működését. Tényeket, adatokat, összefüggéseket
gyűjtünk, és elraktározzuk.
A tudás információ, emlékezet és gyakorlás eredménye.
Egy orvos például ismeri a betegségeket, az összes csont nevét az emberi testben, és hogy
melyik gyógyszer mit gyógyít, hogyan kell egy műtétet elvégezni. Ez a tudás.
De a tudás önmagában még nem garantálja a helyes döntést.
A tudás olyan, mint egy szerszám a mesterember kezében.
Értéke attól függ, hogy hogyan és mire használjuk.
III.
A tudás az, amikor ismerjük a szimbólumokat,
a bölcsesség pedig az, amikor már irányt tudunk mutatni általuk.
A tudás megtanít minket arra, hogyan formáljuk a saját kövünket.
A bölcsesség megtanítja, hogyan tegyük ezt türelemmel és mértékkel.
Mert néha, Testvéreim, egymás kövén is dolgozunk.
És ilyenkor a bölcsesség az, ami megmutatja,
hogyan használjuk a szerszámokat úgy, hogy építsünk, és ne romboljunk.
IV.
A Tudás azt mondja: "Tudom, hogyan kell."
A bölcsesség azt mondja: "Tudom, mikor, miért és meddig kell."
A tudás az ész munkája. A bölcsesség a szívé.
A tudás felvértez bennünket eszközökkel.
A bölcsesség pedig megtanít arra, hogy hogyan használjuk ezeket az eszközöket
emberséggel és mértékkel.
Mint a csiszolt kő, amelyet már nemcsak formálnak, hanem a bölcs kéz a megfelelő helyre
is illeszti az épületben.
A tudás farag, a bölcsesség épít.
V.
Ezért mindkettőre szükségünk van.
A tudás megtanít faragni.
A bölcsesség megtanít építeni - építeni magunkat és másokat.
Törekedjünk arra, hogy ne csak több tudásunk legyen, hanem több megértésünk is -
önmagunkról, egymásról és a világról.
Ne csak a szerszámokat ismerjük, hanem helyesen is tudjuk azokat használni - önmagunk
és a testvéri láncunk javára.
(Szerző: Castorius)